fotó: Csoszó Gabriella / FreeDoc
https://flic.kr/s/aHsmVZLh7i
Üdvözlök Mindenkit!
Hadd meséljem el az első nyilvános előbújásom történetét, hogy lássuk, milyen elképesztően fontos, hogy az ember kérhet és kaphat segítséget.
2018-ban ellátogattam a Budapest Pride Felvonulásra és nagyon izgatott voltam, mert azzal a szándékkal vettem részt, hogy meg fogok szólítani szintén transznemű embereket és a segítségüket fogom kérni a tranzícióm elkezdéséhez. Akkor még nem tudtam, hogy léteznek Magyarországon transznemű szervezetek és közösségek és a Felvonulást tartottam a legbiztosabb tájékozódási pontnak az LMBTQ témában. Tudtam, hogy milyen zászlót kell keresnem, mégsem mertem leszólítani a mellettem elvonuló embereket. A séta véget ért, itt a Parlament előtt. Végül odaléptem a legnagyobb transz zászlóhoz és megszólítottam azt, aki tartotta. Ő Szabó A. Zsófi volt, a Prizma Közösség egyik szervezője. Beszélgettünk. Nagyon boldog voltam, hisz’ végre megtudtam merre tovább, de sajnos az örömöm nem tartott sokáig, mert olyan beszédek következtek, amik arról szóltak, hogy a hivatalos nem-és névváltoztatás joggyakorlata szünetel. Ebben az épületben azt ígérték, kitalálnak valami működőképes eljárást. Azóta is várjuk. Számukra a működőképes eljárás azt jelenti, hogy betiltották a hivatalos nem-és névváltoztatást. Azóta sem tudtam megváltoztatni a nevemet- és nememet a papírjaimon, rengetegen élünk így, téves adatokkal. Most összemosták a közösségünket a pedofilokkal és az LMBTQ közösség többi tagját is támadják.
Amit most tenni akarnak, az az LMBTQ fiatalok számára életbe vágó. Szó szerint az életbe vágó segítség megtagadása. Hogy megtudják, nincsenek egyedül, hogy van helyük a világban, vannak emberek, akik értik és támogatják őket. A tájékoztatásnak helye van az iskolákban, mert az iskola az életre kell neveljen, ahol léteznek LMBTQ emberek, akik dolgoznak, szeretnek, adót fizetnek, ahogy hetero és cisznemű társaink is, egy közös hazában.
A kormánynak nem kell attól tartania, hogy egyetlen hetero ember is “bemelegedik” attól, ha szakszerű módon hall az LMBTQ emberekről. Attól viszont valóban félnie kéne, hogy ha az érintett fiatalokat méginkább kirekesztik, úgy még többen lesznek depressziósok és még többen lesznek öngyilkosok. A kormány egy ilyen törvényjavaslattal csak növeli az amúgy is magas öngyilkossági rátát.
Mi nem vagyunk pedofilok. Nem egy ideológia és nem egy eszme vagyunk. Nem egy politikai kérdés. Nem pornográfia. Mi is ugyanúgy emberek vagyunk, akik békében szeretnének élni.
Én egy olyan Magyarországot szeretnék, ahol szeretni emberi jog, és ahol nem a gyűlölet, a kirekesztés és propaganda-törvények, hanem az elfogadás és a szeretet tartja össze a társadalmat. Az már rég látszik, hogy ebben a mai országvezetésre nem számíthatunk, ezért arra kérlek benneteket, hogy legyünk mi itt mindig egymásnak, amikor valaki bajban van.