Két interjút ajánlunk (24.hu, Könyves Magazin) Vay Blanka Saját ketrec című könyve kapcsán, és Antoni Rita kritikáját.
A korábban környezetvédő aktivistaként, politikusként a nyilvánossághoz szokott Vay Blanka ugyan évek óta nyíltan beszél saját transzneműségéről, első könyve, a Saját ketrec mégsem a szó szoros értelmében vett LMBTQ-könyv. És amennyiben mégis az, egy dologban biztosan eltér a tipikus trendektől: élesen kerüli a szigorúan vett politikai korrektséget. De hogyan teszi a macsóság kultúrája – különbözőképpen, de ugyanannyira – nyomorulttá a nőket és a férfiakat? Transzfób-e a Harry Potter írója, és ha az, utálnunk kell-e érte? Interjú.
Hogy miért kell velünk ennyit foglalkozni? Mert ennyit baszogattok – 24.hu
Az egykori politikus és környezetvédő aktivista Vay Blanka 36 éves házas férfiként ismerte fel, hogy nőként szeretne élni. „Ha minden félelemtől és aggodalomtól szabadon választhatna, holnap hogy kelne fel, férfiként vagy nőként?” – idézi fel a sorsdöntő kérdést Saját ketrec című könyvében, ami idén a top50-es listánkra is felkerült (ITT beleolvashatsz). A részben önéletrajzi, részben esszéisztikus fejezeteket is tartalmazó kötetben lendületes, közvetlen stílusban veszi számba nemcsak a tranzíció testi, lelki, közösségi stációit, terheit és megkönnyebbüléseit, hanem körbejárja a nemi szerepek, elvárások és privilégiumok ellentmondásait, előnyeit és hátrányait is. Interjúnkban beszéltünk híres rokonokról, transz sportolókról, a szoknya szimbolikájáról, valamint a transzfóbia és a transzkritika közötti különbségekről is.
Komoly hagyománya van annak, hogy az emberek titokban boldogtalanok – Könyves Magazin
Olykor maga az LMBTQ-közösség is hajlamos eltúlozni vagy éppen idealizálni az előbújás jelentőségét. Akadnak persze erőfeszítések e narratívák árnyalására, de ezek meg sem közelítik a könnyfakasztó coming out történetek vonzerejét.
Antoni Rita: Naplemente nélkül – Magyar Narancs