Méltán ment nagyot a médiában, hogy Magyarországon rendben lezajlott az első azonos nemű esküvő: két menyasszony állt az anyakönyvvezető elé. A csodatétel a szentéletű Semjén Zsoltnak köszönhető: a pár transznemű, és Angyal Elvira évekkel ezelőtt át tudta írni a papírjait, így ő hivatalosan is nő, míg Csillag Tamara már Tömjén Zsolt törvénymódosításának köszönhetően nem, így pusztán a papírokat tekintve mint férfi és nő kötöttek házasságot. Velük beszélgettünk, amit a Szabadnemen hoztunk le.
Szabadnem: Először is: gratulálunk! A házassághoz, az ötlethez, az ide vezető úthoz, a boldogságotokhoz és a bátorságotokhoz. De kezdjük sorjában. Bemutatkoznátok? Elmondanátok a transz életrajzotokat? Hogyan alakult a szembenézés a transzneműségetekkel, mi minden történt, amíg eljutottatok ide?
Elvira: Angyal Elvira Margarítának hívnak. Mondjuk nem volt ez mindig így, de a régi verzióról nem nyilatkozom. 1967-ben láttam meg a napvilágot Enyingen. Amúgy Kislángon laktunk, egy kis dunántúli faluban, de szülészotthon Enyingen volt legközelebb.
Amióta az eszemet tudom, mindig volt bennem valami olyan érzés, hogy más vagyok, mint a többi gyerek. Persze az, hogy ki is vagyok valójában, nem egyből lett tudatos.
Ahhoz hosszú utat kellett bejárnom. Még a kora fiatalságom idejét is kitöltötte az útkeresés, hiszen akkoriban nem igazán volt sok lehetőség információszerzésre. Aki valamilyen módon másnak tűnt nemiség terén, arra kapásból rávágták, hogy buzi. Félreértés ne essék, a melegekkel nincs semmi bajom, csak én más úton járok. Próbáltam az átlag életét élni. Csajoztam több-kevesebb sikerrel, közben meg gyűjtögettem a női ruhákat és továbbra sem értettem, miért is van ez. Időnként kiszórtam mindent, mondván, megváltozom. Persze ez nem csak úgy van.
Szép lassan az országban is eljött a változás, meg berobbant az életünkbe az internet. Rengeteg új információ. A „bűnös nyugatról” beszivárogtak azok az információk, amik hiányoztak. Közben persze, követvén az elvárásokat családot, alapítottam. Született két gyermekünk. Tizenhárom évig sikerült megtartani az elfojtásommal a családot. Akkor lett elegem a bujkálásból és elkezdtem a váltást. Az igazi világ elé lépés olyan 2010 körül történt. Akkor a munkahelytől kezdve mindenhol publikussá tettem, ki is vagyok. Elkezdtem utánajárni, hogyan lehet hivatalosan is nemet váltani. Orvosi szakvélemények és kérvényezés után 2013-ban megkaptam az engedélyt a nem és névváltásra. Azóta hivatalosan is létezik Elvira.
Tamara: Hú, a névvel nem egyszerű. Mondjuk az eredetit nem szeretjük emlegetni. November 6-ig mindenesetre Csillag Tamara Szilvia volt, akkor felvettem hivatalosan is a párom családnevét, az Angyalt 🙂
1964-ben születettem Budapesten. Hasonló életutat jártam be én is. Sokáig útkereső voltam a már említett információhiány miatt, én is a női ruhák gyűjtésével próbáltam megvalósítani identitásomat. Persze ezt az anyukám nem nagyon tolerálta. Így telt az én fiatalságom is. Szintén megpróbáltam eleget tenni az elvárásoknak, így családot alapítottam. Persze nem ez volt a megoldás. Én tovább bírtam, mint Elvira: kereken 27 évig voltam együtt a családommal.
Aztán nálam is jött a “mindenből elég” effektus és költöztem. Vissza Budapestre, egy albérletbe.
Szabadnem: És ekkor ismerkedtetek meg egymással?
Elvira: Igen, nagyjából innen kezdődik kettőnk közös története. 2014-ben egy novemberi buliban egymás mellé sodort minket az élet. Közös karácsony, szilveszter majd egy-két kanyar, ami még nem együtt volt, és rá egy évre összeköltözés. Azóta szorosan együtt fut életünk vonala.
Szabadnem: Hogyan élitek a mindennapjaitokat? Milyen a viszonyotok a szomszédaitokkal, a családotokkal, a többi falusival? Milyen nektek Magyarország 2020-ban?
Tamara: Mondhatnánk az, hogy átlagosan éljük mindennapjainkat, hiszen nálunk is megy a napi küzdelem a megélhetésért. Dolgozunk, időnként egy kis szórakozás. Közben nevelgetünk egy csomó állatkát. Most van 17 cicánk meg 4 csivava kutyusunk. Persze nem sokáig sikerült az átlagoskodás! Egy csomó mindenbe „beleütöttük” az orrunkat 😀 . Voltunk modellképző tanfolyamon, közösségi vezetőképző oktatáson, próbáltunk létrehozni egy civil szervezetet és egy kicsit a Momentum oldalán a politikába is belekóstoltunk. Tamarának volt egy kis filmes karrierje (díjnyertes kisfilm, Párizsban díjátadó, lásd a Prizma transznemű közösség oldalán), TV-szereplés. Röviden ennyi a teljesség igénye nélkül.
Mindeközben a lakóhelyünkön sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni. Senki nem akar kiutálni minket a lakóhelyünkről. Szomszédainkal is elvagyunk amolyan magyar módra, de a transzneműségünk miatt nem volt még velük problémánk.
Szabadnem: A munkahelyen is hasonló a helyzet?
Elvira: Én lassan negyven éve dolgozom a munkahelyemen. Persze a váltás okozott egy kis meglepetést, de alapjában ott is teljesen jól álltak hozzám, a kollégákkal is nagyon jó a viszonyom.
Tamara több helyen is dolgozott az elmúlt években. Az első hely nem volt emberileg sem egy nyerő, de főleg egészségügyi okai voltak a váltásnak. Utána sikerült olyan helyeket találni, ahol teljesen jól elfogadták. Egyik helyen a váltás oka pénzügyi volt, az utóbbi meg megint egészségügyi. Nem bírta a keze a munkát, műteni kellett. A mostani munkahelye meg itt van nem messze a lakóhelyünktől.
Szabadnem: Tudom, hogy eredetileg a nemi identitásotoknak megfelelő nevetekkel, rendes papírokkal akartatok összeházasodni. Aztán ez lehetetlenné vált, nem vártatok tovább. Szerintem jól tettétek. Milyenek voltak a visszajelzések? Miként reagált az önkormányzat, az anyakönyvi hivatal?
Elvira: Először nem is nagyon gondoltuk, hogy ekkora viszhangja lesz a házasságunknak. Annak nagyon örülünk, hogy rengeteg gratulációt és bátorítást kaptunk. Arról nem is beszélve, hogy hivatalosítottuk a szerelmünket 🙂 Az anyakönyvvezetőnél sem volt semmi gond, hiszen Tamara személyi száma maradt 1-es az enyém 2-es, így hivatalos akadály nem volt. A hivatalos résztől eltekintve is nagyon rendes volt velünk mindenki. A két menyasszonyi ruhás verzió sem okozott ellenvetést. Ha jövőre az anyagi helyzetünk meg a vírushelyzet is úgy engedi, szeretnénk egy kis lagzit is tartani.
Szabadnem: Tudjuk, hogy politikailag is aktívak vagytok. Mit gondoltok, mire van szükség a változáshoz Magyarországon?
Tamara: Sajnos az országban egy olyan vonulat kezd el megerősödni, aminek valamilyen ok miatt a legnagyobb baj idején is az volt a legfontosabb dolga, hogy ellehetetlenítse a transz emberek életét. Hirtelen bennünk is felmerült a külföldre költözés, de úgy döntöttünk, hogy maradunk. Ennek egyik igen fontos oka az állatkáink. Meg már nem vagyunk azok a mai csirkék és egy kicsit nehezen mozdulunk. Szóval maradunk és küzdünk! Persze változás az kell mindenképpen. Úgy érezzük, mi mutattunk valamit, amit esetleg lehet követni.
Merni kell odaállni a jogainkért, merni kell látszani! És ezt nem csak a transz embereknek, hanem mindenkinek üzenjük, hiszen enélkül azt csinálnak velünk, amit nem szégyellnek.
Márpedig sokmindent nem szégyell ez a kormány.
Szabadnem: Az biztos, hogy példamutatásban példamutatóak vagytok, nagyon köszönjük még egyszer! És reméljük, Semjén Zsolt és a többi homofób, transzfób gyökér hideglelést kapott a láttatokon.