“Boldog Nőnapot, csajok/lányok!”
Ahogy Magyarországon a nőnapot ünnepelni szokás, rengeteg transz embernek rémálom. Transz férfiaknak, nembinárisoknak, akiket nőként felköszöntenek, mert nem tudják róluk, hogy nem nők, vagy mert a kedves felköszöntők ezt pont leszarják. Transz nőknek, akiket nem köszöntenek fel a többi nővel együtt.
Ez a fajta kirekesztés még akkor is rosszul tud esni, ha valójában a nőnaptól nem is a szál virágot várjuk.
Hogy feminista transz nőként mit várunk? Azt, hogy boldogan ünnepelhessük a feminizmus a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelemének sikereit. Hogy megünnepelhessük, hogy azonos munkáért valóban azonos fizetés, azonos elismerés járjon. Hogy ne a fejünk felett hozzanak az életünket meghatározó döntéseket olyanok, akiket a döntések negatív következményei nem érintenek. Hogy szabadon dönthessünk a saját testünkről, életünkről. Hogy ne kelljen nőkről olvasnunk, akik belehaltak abba, hogy nem engedélyezték nekik az abortuszt.
Hogy ha bántalmaztak minket, akkor a rendőrség és az igazságszolgáltatás valóban védjen minket. Hogy ennek megfelelő törvényi keretei legyenek, amit be is tartanak. Hogy az Országgyűlés ratifikálja az Isztanbuli Egyezményt.
Szóval boldog nőnapot, csajok/lányok! Valószínűleg ideje lenne újra fellázadnunk nekünk, nőknek. Hogy aztán ez tényleg boldog nap legyen egyszer.