Szabó A. Zsófia, a prizma egyik “pilótalányának” beszámolója.

Október 24-25-én Amszterdamban egy olyan eseményen volt módom részt venni, ahol olyan kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokkal foglalkozó emberek és szervezetek kerültek meghívásra, akik a problémájukat orvosló ellátáshoz és szerekhez a helyi szabályozások miatt nem, vagy csak nagyon megnehezített módon tudnak hozzájutni. A helyi székhelyű feminista NGO által szervezet és egy jelentősebb nemzetközi támogató által szponzorált eseményt a támogató ártalomcsökkentési témaigazgatója nevezte el Mos Eisley Cantinának [zenei aláfestéshez klikk ide]. Na nem azért, mert a Galaxis söpredéke lett volna jelen  (legalábbis nagyon remélem), hanem mert nagyon érdekes vegyes, nemzet-, szakma- és aktivistaközeg-közi csapat gyűlt össze két nagyon tartalmas napnyi programra. 

Az ellátást megnehezítő vagy éppen ellehetetlenítő törvények miatt a résztvevő aktivistáknak és szervezeteknek többrétű kihívásokkal kell megküzdeniük. Egyik céljuk, hogy a hivatalos ellátás helyett vagy a mellett biztosítsák az érintettek helyzetének megfelelő szolgáltatásokat és készítményeket. Másrészt a hivatalos szervek gyakran rosszindulatúan viszonyulnak ahhoz, ha a rászorulóknak a rendszereiket megkerülve próbálnak ilyesfajta segítséget nyújtani, ezért sok esetben nagyon fontos a megfelelő biztonság kiépítése mind a kommunikációban, mind a szolgáltatások és a termékek eljuttatásában. Mivel a témakörök sokszor egyes országok törvényein túlmutattak, illetve előfordul, hogy akár a nemzetközileg jelenleg elfogadott szabályokon is, ezért a résztvevők kérésének megfelelően névtelenül és konkrétumok nélkül írok én is.

A változatosságot mi sem mutatja jobban, hogy a támogató szervezetből két témakör vezetője is eljött, a fentebbi “névadó” mellett a női jogokért felelős vezető is. Emellett jelen voltak például ártalomcsökkentési szakemberek és aktivisták, akik vagy kutatással, vagy a terepen dolgozva tűcserével és egyéb módokon próbálják enyhíteni az intravénás kábítószer-használókra leselkedő veszélyeket. Voltak még AIDS/HIV-aktivisták, akik olyanokhoz igyekeznek eljuttatni az életbe vágóan fontos kezelést, ahol az országok ezt nem teszik lehetővé vagy nagyban nehezítik, legyen az a már kialakult HIV fertőzés kezelése, akár a megelőzése (PrEP). A szervező csapat első sorban fogamzásgátló készítmények és a születésszabályozás további módszereit próbálja biztosítani olyanoknak, akiknek akár az országaik ellehetetlenítő törvényei vagy egyéb szociális körülmények miatt nincs módjuk hozzájutni ezekhez. Jelen volt egy szervezet, amely az ember saját életének, saját maga által megválasztott időpontban, békés módon történő befejezéséért kampányol és próbál tenni ezért, illetve az egyik vezetőjük emellett a cannabis gyógyászati felhasználásával is foglalkozik. Volt kriminológus, szociológus és tech szakértő, akik a dark weben jelen lévő, főként illegális szerekkel, de egyéb gyógyszerekkel is foglalkozó piacokkal, ezek offline, logisztikai módszereivel, illetve a mögötte álló technikai megoldásokkal foglalkoztak. Egy nemzetközi humanitárius orvosszervezetből is jelen volt egy vezető személyiség. Végezetül pedig jómagam, a transznemű emberek gyógyszerigényeivel, -ellátásával és ezzel összefüggő lehetőségeivel kapcsolatban voltam jelen, mint transznemű aktivista és gyógyszerész.

Hiszen a transz embereknek sokszor éveken át tartó, lélekgyötrő procedúrák után juthatnak megfelelő ellátáshoz hivatalosan, – ha egyáltalán van az adott országban legális lehetőség erre. Ezek után is gyakran előfordul, hogy a hivatalos egészségügyi ellátás keretein belüli szakemberek nem elég tájékozottak a témában, így idejétmúlt vagy eleve helytelen terápiás elvek alapján próbálnak segíteni. Így nem csoda, ha nagyon sok sorstársunk a várakozás reménytelenségében vagy szembesülve a hivatalos ellátás körülményeivel inkább a saját kezükbe veszik a hormonellátásukat, illegális vagy félig legális utakat használva. Ez komoly kockázatokkal jár, amit jó lenne minimalizálni.

Az első napon a bemutatkozás után a számunkra szükséges és elérhető javakról és ezek különböző piacairól (online és offline) volt szó, majd ebéd után az ehhez kapcsolódó online technológiákról. Itt azok a szervezetek, amelyek valamilyen mértékben részt vesznek ebben, bemutatták, hogy mit és miként használnak ezekből a vívmányokból. Mivel mi a Prizmánál egyelőre nem veszünk részt ilyen közvetlen módon alternatív ellátásban, egyetlen transznemű résztvevőként általánosságban tájékoztattam a többieket a ránk nehezedő kihívásokról és lehetőségekről. Az egyértelműen látszott, hogy nagyon sok hasonlóság van a transzoknak szükséges hormonkészítmények és a többi csoport számára szükséges javak szabályozásában és a hozzájutás kihívásaiban. A már működő rendszerek beszámolói alatt figyeltem és tanultam inkább, hogy az itt szerzett tapasztalatokat szükség szerint a jövőben hasznosítani lehessen a mi ügyünkben is.

A második nap során az offline beszerzési és elosztási utak kerültek terítékre. Itt téma volt az ellátás folyamatosságának és biztonságának garantálása, amennyire lehetséges. Mind a beszerzés, mind pedig a felhasználó irányába való továbbítás sokszor komoly kihívásokat állít, amelyekre nagyon kreatív megoldásokat ismertettek a saját területükről a résztvevők.

A nap második szakaszában egy technológiai bemutatóra került sor, ahol az egyik résztvevő bemutatta az alapvető titkosításokat, egy az ezeket lehetővé tevő pendrive-on tárolható operációs rendszerrel, a kriptovalutákat kezelő “pénztárca” programot, illetve a dark weben működő piacok működésébe nyújtott betekintést. Az ilyen fekete- vagy szürkezónás ellátási módok, amiket a jelenlevők nagy része biztosít, nagyon fontosak a rosszindulatú vizsgálódásokkal szembeni lehető legnagyobb védelem, mind az ellátó, mind az ellátott érdekében. Az előadás során bemutatott módszerek mind ezt segítik elő.

Végezetül a jövő lehetőségeit és irányait boncolgattuk, annyira belemerülve a témába, hogy a hivatalos időnk lejárt, és már úgy küldtek ki minket a konferenciateremből.

A két nap során a társasági programok keretében egy minimális kitekintőt kaphattunk a városra, illetve annak érdekesebb pontjaira, de valójában nagyon kevés idő jutott minderre. Az ember abban lehetett biztos utána, hogy még valamikor vissza kell jönni, kötöttségek nélkül megismerni a várost.

 

%d blogger ezt szereti: