Felvonulást és demonstrációt tartott 2019. november 23-án szombaton Budapesten a Prizma transznemű közösség, amiért másfél éve blokkolja az állam a transzneműek nem- és névváltoztatási kérelmeinek elbírálását. Az utóbbi időkben szélsőjobboldaliak által többször megtámadott Aurórában egész napos konfliktuskezelő tréningekket tartottak a résztvevőknek, majd onnan sétáltak át dobosok kíséretében a Kossuth térre.

A mintegy 100 fős csoport azért vonult az utcára, mert a hivatalok nem bírálják el a nem- és névváltoztatásra beadott kérelmeket. Éveken át gyakorolhatták ezt az alapvető emberi jogukat, majd ellentmondásos kifogásokra hivatkozva felfüggesztették az eljárást. Olyan nők kénytelenek most férfi névvel és igazolványokkal munkát keresni, ügyeket intézni, akiket mindenki magától értetődően nőknek fogad el és lát, akár egy uszoda öltözőjében is. Olyan férfiak kénytelenek női papírokkal élni, akiket apának szólítanak a gyerekeik, fiamnak a szüleik, és nagy meglepetést keltenének, ha egyszer a női mosdóba, öltözőbe mennének.

Az egyik felszólaló, Ördög Ivett arról beszélt, hogy mivel már hosszú ideje női külsővel, nőként él, a férfi névre kiállított igazolványa nem csak alkalmatlan az azonosítására, hanem komoly veszélyeknek is kiteszi.

“Olyan is volt, hogy rendőrt hívtak rám a postán, mert azt hitték, hogy csaló vagyok. Egy másik esetben inkább letettem a biliárdozásról, mivel a pultban dolgozó emberről bizonyos külső jelek alapján volt okom feltételezni, hogy szélsőséges, intoleráns nézeteket vall, és az asztal bérléséhez személyimet oda kellett volna adnom neki.”

Molnár Emma azon szerencsések közé tartozik, akik még akkor adták be a nem- és névváltoztatási kérelmüket, amikor ezeket az állami hivatalok elbírálták.

“Nekem igazából akkor indult meg az életem, amikor a 18. születésnapom után végre megkaptam a valódi nememhez illeszkedő hivatalos papírokat. Ez tette számomra lehetővé, hogy olyan nyugodtan tanulhassak, utazhassak, vállalhassak munkát, mint bárki más ebben az országban. Odáig a zaklatások miatt magántanulóként voltam kénytelen bújkálni az emberek elől, amit senkinek nem kívánok.”

Molnár Emma ma egy szabad, önálló, magabiztos fiatal nő, Ördög Ivett pedig egy olyan országba való költözésen gondolkodik, ahol megadja az állam számára azt a minimális biztonságot, ami minden más, nem transznemű ember számára magától értetődő.

 

“Csak azt akarjuk, ami mindenki másnak egyértelmű: hogy ne kelljen magyarázkodni minden hivatalos ügyben, hogy ne utasítsanak vissza minket ügyintézésnél azzal, hogy ez valaki más igazolványa. Mert nem azok vagyunk, nem úgy nézünk ki, mint ahogy azt a hivatalos nemünk és nevünk alapján elvárnák”

– mondták többen a demonstrálók közül.

A transzneműek igazolványába bevezetett nem a belsőleg megélt nemével nem egyezik meg. Ez nagyon sok szenvedést okoz, a transzneműségről se “lebeszélni”, se “kigyógyítani” nem lehet az érintettet. A leginkább járható út az, ha az ember a belső neme szerint kezd el élni: név- és ruhatárcsere, a legtöbben hormonterápiát is végeznek, akár műtétet is vállalnak. Depressziós, az öngyilkosság gondolatával folyton küzdő emberekből így felszabadult, boldog testvérek, munkatársak, házastársak lehetnek.

További személyes beszámolók arról, hogy milyen férfiként női papírokkal, nőként férfi papírokkal létezni Magyarországon.

A tüntetés beszédeiről készült videókat itt találjátok.

Fotók: Bankó Gábor

 

%d blogger ezt szereti: