London sok szempontból ideális terep az átmenet időszakára, mivel a transzneműek társadalmi elfogadottsága viszonylag magas, és a sokszínű, multikulturális közegben még egy “non-passing” transznemű sem különösebben feltűnő. London alapvetően biztonságos és barátságos közeg. A Stonewall LMBT szervezet és a YouGov közvéleménykutató cég közös felmérése ugyan sok problémát mutat Nagy-Britanniában, a saját londoni tapasztalatom, és amit transz csoportokban összességében hallottam, ennél jóval pozitívabb.
Én nagyon örülök, hogy itt élhetek.
Mary Poppins cikkét olvashatjátok. 

Egészségügyi ellátás

Az egészségügyi ellátás az Egyesült Királyságban rezidens státusszal rendelkezőknek (köztük az itt dolgozó EU állampolgároknak) ingyenes, ugyanakkor az NHS (National Health Service, magyarul Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) az egyes régiókban különböző kezeléseket támogat. Ezen kívül diákoknak és nem EU állampolgároknak is érdemes utána nézni, hogy milyen szintű ellátás ingyenes számukra. Ami a régiónkénti kisebb különbségeket illeti, nekem az angliai (és walesi) rendszerrel van csak személyes tapasztalatom, ezért most erről fogok csak beszámolni.

A transznemű emberek egészségügyi ellátása alapvetően a WPATH irányelvek alapján történik. Nem tekintenek és diagnosztizálnak elmebetegnek, az ellátások „nemi diszfória” diagnózisával érhetők el. (Angolul tudóknak az NHS ismertetőjét érdemes elolvasni a témában: itt) Az ellátás alapvető pozitívuma, hogy ingyenes, negatívuma, hogy a várakozási idők minden képzeletet felülmúlnak.

Az ingyenesség transz férfiak esetében felső és alsó műtéteket jelent, ezen kívül részt vehetnek egy pár alkalmas beszéd- és fellépés tréningen. Tudtommal mind a felső, mind az alsó műtéteket modern eljárásokkal végzik. A felső műtéteknél, amennyiben szükséges, áthelyezik a mellbimbókat. Az alsó műtétből a többség az alkarról kölcsönzött bőrt is felhasználó pumpás verziót választja, de egy kevesebb bőrt igénylő, de így csak kisebb méretű nemi szervet kialakító verzió is választható.

Transz nőknek fizetik az alsó műtétet (ennek a modernségéről megoszlanak a vélemények, de amennyire tudom, alapvetően nem rosszak az eredményeik). Ezen kívül nyolc alkalom lézeres vagy elektrolízises arcszőrtelenítést biztosítanak (csak Angliában, Walesben ez nem támogatott jelenleg), illetve néhány alkalom egyéni, majd csoportos hangtréninget. Transz nőknek nem fizetik a mellnagyobbítást, az esetleges arcfeminizáló plasztikai műtétet, ádámcsutka kisebbítést, hajbeültetést, illetve a testszőr mennyiségének a lézeres csökkentését sem. (Ne kérdezzétek, hogy a transz férfiakra miért hajlandóak több pénzt költeni, de örüljünk neki, hogy legalább ők teljes ellátást kapnak (és küzdjünk együtt a patriarchátus ellen). Mindenesetre transz nőként sem szeretnék panaszkodni, az alsó műtét ingyenessége is nagy szó, és rémtörténeteket se hallani, mint mondjuk a magyarországi sebészeti beavatkozások kapcsán.

A nembináris embereknek az ellátások egy részét engedélyezik csak, ezért aki valamilyen változásra vágyik, sokszor bináris transznak kell kiadja magát.

Az ellátás alapvető problémája a centralizáció, illetve az ebből adódó várakozási idők. Az ellátásban való részvételhez a háziorvosnál (GP) kell beutalót kérni egy Gender Identity Clinic-re (GIC, nemi identitás klinika). Londont és környékét egyetlen ilyen klinika szolgálja ki, de vidéken még rosszabb a helyzet. A hormonterápia megkezdéséhez két alkalommal egy órás pszichiátriai jellegű felmérés szükséges. Az első időpontra Londonban jelenleg 14 hónap a várakozási idő, a második ezt követően további akár 12 hónap várakozást jelent. A hormonkezelés megkezdéséhez többnyire azt várják el, hogy teljes időben a nemének megfelelően éljen az ember, legyen munkája, okés lakhatása, és hogy túl legyen a névváltoztatáson (lásd később). A hormonterápia megkezdése után két további időpont kell ahhoz, hogy műtétet is engedélyezzenek, ez további minimum másfél, de inkább két év várakozást jelent, utána pedig a várakozást a műtétre.

A hosszú várakozási idő miatt sokan fizetős ellátásban jutnak el a hormonterápiáig, ami ez esetben is két konzultáció után érhető el. Mások néhány “megbízható” internetes boltokból rendelnek hormonokat, illetve egy hetente pár órára transz egészségügyi központtá alakuló szexuális-egészség klinikán csináltatják meg a szükséges hormonszint és májfunkció teszteket (ingyen).

A centralizált genderklinikákkal kapcsolatban a „gatekeeping” vádja is sokszor felmerül, azaz hogy önkényesen meghatározott elvek alapján döntenek arról, hogy ki kaphat hormonokat, és ha valaki nincs jó anyagi helyzetben, esetleg depressziós, akkor az amúgy is hosszú várakozáshoz képest tovább hátráltatják abban, hogy hormont kapjon. Nekem ezzel kapcsolatban nem volt személyes tapasztalatom.

Érdekes lehet még, hogy ha valaki már önmaga hormonokat szed, akkor a háziorvosnak lehetősége van áthidaló megoldásként hormonokat felírni, amíg a genderklinikán nem fogadják.

A nehéz témák után kis érdekesség, hogy az NHS rendszerében csak két nem létezik, és ez alapján hívnak be automatikusan szűrővizsgálatokra. Így aztán pár héttel azután, hogy új NHS azonosítót kaptam, jött is az SMS, hogy úgy látják, ideje lenne a kenet tesztként („smear test”) emlegetett méhnyakrák szűrésre mennem. Az hogy felesleges teszekre hívnak nem baj, illetve ezek lemondhatók, viszont a születéskori nemüknek megfelelő tesztekről lemaradhatnának a transzneműek, ezért kis füzetkében tájékoztnak arról, hogy milyen kortól milyen szűrésekre érdemes menni. Az érdeklődők az anyagot a következő weboldalon megtalálhatják: itt.

Civil szervezetek és transznemű csoportok

A központosított genderklinikák lassúságát és kicsit ósdi diagnosztizálási rendszerét nagyban kompenzálja a transzneműeket támogató civil szervezetek sokasága. Sok a szociális csoport, ahol süti, kávé, tea mellett lehet másokkal találkozni, aktivizmust folytatni, vagy épp csak ügyes-bajos dolgokról beszélgetni. A csoportok sokszínűsége azt is jelenti, hogy mindenki megtalálhatja a neki szimpatikus programokat. London biztonságosságát mutatja, hogy az egyes csoportalkalmak után sokszor közösen átmegyünk egy közeli bárba vagy kocsmába, hogy ott folytassuk a beszélgetést. Amikor először mentem így a King’s Cross állomás épületén belüli sörözőbe, nem tudtam nem arra gondolni, hogy bárcsak elmehetnénk így este 9 után a budapesti Keletiben levő restibe is, anélkül hogy bárki csúnyán nézne, vagy esetleg beszólna.

Azt remélem, hogy egyszer Magyarországon is lesz annyi civil szervezet, mint a hasonló lélekszámú Londonban, vagy lélekszámarányosan Nagy-Britanniában van. Akit érdekel, hova fejlődhetünk, vessen egy pillantást a TranzWiki-n összegyűjtött országos („UK-wide”), illetve helyi szervezetek listájára. Az az tervem, hogy egyszer majd csinálok egy hasonló magyar oldalt. De az se baj, ha más csinálja meg, csak legyen mit rárakni, addig nem lenne sok értelme.

Névváltoztatás és jogi kérdések

A névváltoztatás az Egyesült Királyságban, egy két tanúval aláírt nyilatkozattal („deed poll”) megoldható. Külföldi állampolgárként is lehet nevet változtatni, és ezt majdnem mindenhol elfogadják, pl. gond nélkül cserélik a nevet a helyire cserélt jogosítványon, bankban, közüzemi szolgáltatóknál. Az állampolgárok megfelelő nemet tartalmazó útlevelet is kaphatnak, a háziorvos igazolásával (a nem-bináris opció az útlevél kapcsán egyelőre csak tervként létezik). Kettős állampolgárok nevét viszont nem feltétlenül hajlandók lecserélni, mert elvileg nem lehet egy személynek különböző neveken útlevele. Bevándorlóknak az is nehézséget okozhat, hogy az útiokmányaik esetleg még a korábbi nevüket tartalmazzák.

Amit nem lehet egyszerűen átiratni, az a születési anyakönyvi kivonat (annak, aki itt született), és a nyugdíjrendszerbeli nem. Ezekhez úgynevezett Gender Recognition Certificate (nemet elismerő igazolás) szükséges, amelynek megszerzése körülményes, évekig tart, és orvosi diagnózishoz kötött. Azonban, ha minden jól alakul, Írország és Pakisztán után itt is hamarosan bevezetik végre a nem saját deklarálásának lehetőségét, illetve a nem-bináris nemet. A nyáron megkezdődött az ezzel kapcsolatos konzultáció.

A transzneműeket egyébként, más kisebbségekhez hasonlóan, mindenféle diszkriminációval szemben védi az esélyegyenlőségi törvény (Equality Act 2010), amely hétköznapi estekre is kitér, pl. mindenki olyan WC-t használ, amilyet szeretne.

Hormonterápia

A hormonterápia részletei lehet, hogy csak engem érdekelnek. Akit az ilyesmi csak untat, annak előre szólok, hogy ugorjon tovább.

Transz férfiak nem túl meglepő módon tesztoszteront kapnak, injekció vagy gél formájában, az adagolást nem ismerem.

Transz nőknek esztradiol alapú hormoncserét csinálnak, 40 éves kor alatt alapvetően estradiol valerate tablettával (pl. Progynova, napi 2-10 mg), illetve mellékhatások esetén, 40 éves kor felett, vagy ha az ember kéri, és miért ne kérné az egészségesebb és hatékonyabb módszert, akkor transzdermális módszerekkel. Utóbbiak közül esztradiol tapasz (naponta 0.05-0.2 mg felszívódású) vagy gél formájában (sandrena/divigel márka, naponta 1-5 mg esztradiol) kapható. Az esztradiol szintet fokozatosan növelve elég konzervatívan alacsonyra állítják (400-600 pmol/l), és akinek kb. öt hónap után nem esik le a tesztoszteron szintje, az GnRH analóg szert kap (illetve emellé két hétre tesztoszteron blokkolót), amely kozvetve megszünteti a nemi hormonok, koztuk a tesztoszteron termelését. Transz körökben többek szerint szerencsésebb lenne magasabb esztradiol szinttel levinni a tesztoszteron termelést, de ez több egyedi odafigyelést igényelne, mint egy GnRHa típusú ágyú bevetése. A magyarországi rendszerhez képest különbség az is, hogy tesztoszteron blokkolót már nem adnak, mert ezekről azt gondolják, hogy hosszabb távon több rosszat csinál, mint jót.  Megosztó téma, hogy progeszteront csak méhhel rendelkező embereknek írnak fel, így transznőknek nem. Az Amerikában elterjedt, és legjobbnak tartott estradiol észter (estradiol valerate vagy cypionate) tartalmú, hetenként 1-2 alkalommal izomba vagy bőr alá beadott olaj bázisú depo injekciók nincsenek bevezetve az országban, így Magyarországhoz hasonlóan elérhetetlenek.
A magyar rendszerhez képest különbség még, hogy minden az NHS által felírt gyógyszer ugyanannyiba kerül (8.80 font, kb. 3200 forint), ami akár több havi adag is lehet. Többféle gyógyszer esetén ezek összeadódnak, de lehetőség van 3 hónapra vagy egy évre előfizetni. Munkanélküliek, gyerekek, idősek, kismamák, stb. egyáltalán nem fizetnek. Ez azt jelenti, hogy a transzneműek hormonterápiája anyagi megterhelést nem jelent. A magánúton felírt gyógyszerek esetében azonban teljes árat kell fizetni.

Kitekintés Skóciára és Írországra

A skót egészségügyi rendszer nagyban hasonlít az angolra azzal a különbséggel, hogy a várakozási idők talán kicsit rövidebbek. Ha valaki angol tudással szeretne külföldre költözni, és nem vágyik egy London méretű nagyvárosra, Edinburgh is érdekes hely lehet. Skócia mellett szólhat az EU állampolgárok számára ingyenes egyetemi oktatás is.

Az Észak-írországi helyzetről nem sokat tudok, de a kulturális és politikai helyzet miatt nem feltétlenül ajánlanám, egy konfliktus-zónában soha nem a kisebbségek jóléte az elsődleges cél.

Az írországi (Ír Köztársaság) életről sem sokat tudok azon kívül, hogy a transz és feminista szervezeteknek közösen fellépve sikerült sok fontos változást elérniük. Írországban mindenki maga határozhatja meg a hivatalos nemét, bonyolult engedélyeztetési eljárás nélkül. Az ír egészségügyi szolgálat weboldaláról tájékozódva úgy tűnik, hogy hasonló szolgáltatásokat nyújtanak, mint Nagy-Britanniában, azonban Írországban alsó műtéteket nem végeznek. Ezeket újabban külföldi klinikákon fizetik, de a hírek szerint 2016-ban csak 28 ilyen műtét volt, ami nekem kicsit alacsonynak tűnik az ország 4,8 milliós népességéhez képest.

 

Ha kíváncsi vagy a német rendszerre is, akkor ajánljuk az azzal foglalkozó írásunkat is:

Mindent a német EÜ-i rendszerről

%d bloggers like this: